Kosztolányi Dezső: Szürke glória epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Egész éjjel nem aludtam.
Reggel korán kimentem a pályaudvarra. A vonatról lekéstem, és kiderült, hogy a másik gyorsra tizenegyig kell várakoznom az étteremben.
Unottan nézegettem a narancsból, ezüstpapírba csomagolt kétszersültből és almákból rakott gúlákat, a magyar vidéki városok jellegzetes éttermi csendéletét. Nincs melankolikusabb, mint álmatlanul, éhomra bemenni ilyen elhagyott helyiségbe. A sápadt borfiú földig lógó frakkal, fehér asztalkendővel áll előttem. Hozza a kávét. A tej kövér és zsíros, a kávé úgy csorog beléje, mint a lila szilvalé. Kérek talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon járó ingaóra sétálója meg a mutató izgatottá tesz, mindkettő azt mondja, hogy itt még négy órát kell kukoricáznom.
Benn vagyok az Alföld szívében. A város messze van innen, nem érdemes visszamenni, kinn csöpörög a reggeli eső. Különböző türelemjátékot próbálok. Kiveszek a gyufatartóból egy szál gyufát, mereven nézem a fekete fejét, de hamar ráunok, a gyufát ásítva dobom el. Akkor veszem észre, hogy az étterem sarkában ül két ember, és félhangosan beszélget.
Minden második szavuk ez:
- Verpeléty.
Mióta itt vagyok, vagy ötvenszer hallottam ezt a nevet:
- Verpeléty, Verpeléty, Verpeléty.
Egész éjjel nem aludtam.
Reggel korán kimentem a pályaudvarra. A vonatról lekéstem, és kiderült, hogy a másik gyorsra tizenegyig kell várakoznom az étteremben.
Unottan nézegettem a narancsból, ezüstpapírba csomagolt kétszersültből és almákból rakott gúlákat, a magyar vidéki városok jellegzetes éttermi csendéletét. Nincs melankolikusabb, mint álmatlanul, éhomra bemenni ilyen elhagyott helyiségbe. A sápadt borfiú földig lógó frakkal, fehér asztalkendővel áll előttem. Hozza a kávét. A tej kövér és zsíros, a kávé úgy csorog beléje, mint a lila szilvalé. Kérek talán egy helyi lapot. Ez sem érdekel. A falon járó ingaóra sétálója meg a mutató izgatottá tesz, mindkettő azt mondja, hogy itt még négy órát kell kukoricáznom.
Benn vagyok az Alföld szívében. A város messze van innen, nem érdemes visszamenni, kinn csöpörög a reggeli eső. Különböző türelemjátékot próbálok. Kiveszek a gyufatartóból egy szál gyufát, mereven nézem a fekete fejét, de hamar ráunok, a gyufát ásítva dobom el. Akkor veszem észre, hogy az étterem sarkában ül két ember, és félhangosan beszélget.
Minden második szavuk ez:
- Verpeléty.
Mióta itt vagyok, vagy ötvenszer hallottam ezt a nevet:
- Verpeléty, Verpeléty, Verpeléty.
Hasonló termékek
